Jön a jó idő, elő a felszereléssel!

Ennek az Osztrák hegyi vadász hátizsáknak az 50-es évekből egy kedves története van.

Amikor Bécsben dolgoztam egy kávéházban, egy törzsvendégem elveszítette , hosszú betegségben szenvedő férjét. A nénike egyik nap beállított hozzám a konyhába és ezt a hátizsákot morzsolta a kezei között.
 Azt tudni kell, hogy ő minden délben vitt éthordóba ebédet tőlünk haza ,  sokszor dicsérte főztömet, tolmácsolta férje tetszését is, hogy milyen jókat főzök.
Egyszer már meguntam a napi menük tipikus Bécsi konyha stílusát és épp kint jártam a Práterben, amikor a Lusthaus melett vadsóskát találtam. Mivel az erdőben van ez az épület , minden gondolkodás nélkül szedtem egy szatyorral és ezt főztem meg déli menübe.
Na a nénike másnap jött és mesélte, hogy a férjének menyire ízlett, mert legutoljára még a háborúban ették , és az akkor igen nagy csemege volt,  ha egyáltalán találtak.
   Na ezért jött a nénike a hátizsákkal a kezében és kérdezte hogy kell-e nekem a zsák ,  tiszteletett megköszöntem és elfogadtam.
Valahogy ez a hátizsák az ásványozáshoz nőtt, no meg a vállamhoz, csak egyszer adta meg magát a szíj, amikor a Sziklás-völgyből (Nyíri) nagyobb mennyiségű ásványra leltem, és haza fele az öreg simsonon döcögve, nagyot nyekkent.

Nagyapa igazi zöld esőkabátja

Egyik kollegám az MTA-ban mesélte, amikor ő Tirolban dolgozott mindig járta a hegyeket.
Lefőzött délig, kiadta, majd irány a hegyek az esti vacsorára már vissza is jött.
Na az első ilyen túrája után a főnök asszonya jól lehordta, hogy így nem lehet elmenni, mindig kell valakinek szólni, hogy melyik irányba, milyen célt választva, és mikorra várható az érkezése. Teljesen jogos volt az aggodalma. Én a nagyinak mindig megadom az infókat amikor reggelente elmegyek, az érkezési idővel egyetemben.
Ja és egy fontos infója is volt a kollégám főnökasszonyának: a hátizsákban mindig legyen elegendő víz, ha esetleg forrás van az útközben úgy is betervezve, legyen kenyér, vagy valami élelmiszer, telefon(na ez Magyarországon galambokkal jobban működne, hisz sokszor egyáltalán nincs térerő) WC-papír, ragtapasz, kullancsok ellen spray. Én ezt mindig elemekre, a fényképezőmbe és a nagyapa esőköpenyére egészítem ki.
Természetesen ezek csak kiegészítők a sok újságpapír (csomagolás) és nejlon szatyor, és kesztyűk mellett.

két kalapács mindig van nálam, néha kell feszíteni is, nem csak ásni

Kissé vihar vert de nyáron jó szolgálatot tesz

 kivétel, mint amikor a Tivadarral egy tarra levágott bozótoson mentünk át és az 5cm-es tüskék sorra szúrták át a talpát Gy.tarjánban

Szóval szerencse fel!