Jön a jó idő, elő a felszereléssel!

Ennek az Osztrák hegyi vadász hátizsáknak az 50-es évekből egy kedves története van.

Amikor Bécsben dolgoztam egy kávéházban, egy törzsvendégem elveszítette , hosszú betegségben szenvedő férjét. A nénike egyik nap beállított hozzám a konyhába és ezt a hátizsákot morzsolta a kezei között.
 Azt tudni kell, hogy ő minden délben vitt éthordóba ebédet tőlünk haza ,  sokszor dicsérte főztömet, tolmácsolta férje tetszését is, hogy milyen jókat főzök.
Egyszer már meguntam a napi menük tipikus Bécsi konyha stílusát és épp kint jártam a Práterben, amikor a Lusthaus melett vadsóskát találtam. Mivel az erdőben van ez az épület , minden gondolkodás nélkül szedtem egy szatyorral és ezt főztem meg déli menübe.
Na a nénike másnap jött és mesélte, hogy a férjének menyire ízlett, mert legutoljára még a háborúban ették , és az akkor igen nagy csemege volt,  ha egyáltalán találtak.
   Na ezért jött a nénike a hátizsákkal a kezében és kérdezte hogy kell-e nekem a zsák ,  tiszteletett megköszöntem és elfogadtam.
Valahogy ez a hátizsák az ásványozáshoz nőtt, no meg a vállamhoz, csak egyszer adta meg magát a szíj, amikor a Sziklás-völgyből (Nyíri) nagyobb mennyiségű ásványra leltem, és haza fele az öreg simsonon döcögve, nagyot nyekkent.

Nagyapa igazi zöld esőkabátja

Egyik kollegám az MTA-ban mesélte, amikor ő Tirolban dolgozott mindig járta a hegyeket.
Lefőzött délig, kiadta, majd irány a hegyek az esti vacsorára már vissza is jött.
Na az első ilyen túrája után a főnök asszonya jól lehordta, hogy így nem lehet elmenni, mindig kell valakinek szólni, hogy melyik irányba, milyen célt választva, és mikorra várható az érkezése. Teljesen jogos volt az aggodalma. Én a nagyinak mindig megadom az infókat amikor reggelente elmegyek, az érkezési idővel egyetemben.
Ja és egy fontos infója is volt a kollégám főnökasszonyának: a hátizsákban mindig legyen elegendő víz, ha esetleg forrás van az útközben úgy is betervezve, legyen kenyér, vagy valami élelmiszer, telefon(na ez Magyarországon galambokkal jobban működne, hisz sokszor egyáltalán nincs térerő) WC-papír, ragtapasz, kullancsok ellen spray. Én ezt mindig elemekre, a fényképezőmbe és a nagyapa esőköpenyére egészítem ki.
Természetesen ezek csak kiegészítők a sok újságpapír (csomagolás) és nejlon szatyor, és kesztyűk mellett.

két kalapács mindig van nálam, néha kell feszíteni is, nem csak ásni

Kissé vihar vert de nyáron jó szolgálatot tesz

 kivétel, mint amikor a Tivadarral egy tarra levágott bozótoson mentünk át és az 5cm-es tüskék sorra szúrták át a talpát Gy.tarjánban

Szóval szerencse fel!

Egy gyönyörű oldal a webről

http://www.opalandjasper.com/

Lapis Fotowettbewerb. Nicht eingereichte Fotos Teil 5, László Tóth

"Als Mineraliensammler habe ich versucht, mit Fotos ungarischer Mineralien am Wettbewerb teilzunehmen. Nach mehrwöchigen Nachforschungen und Arbeiten am Mikroskop wurde mir bewusst, dass unsere Heimat nicht gerade reich an wirklich ästhetischen Mineralien ist. Ich hätte gern mit einem für alle aussergewöhnlich schönem Stück teilgenommen. Von Gábor Koller habe ich nach mehrstündiger Auswahl eine Schachtel ungarischer und Siebenbürgener Mineralien zum Fotografieren mitgenommen. Es war recht schwierig, die Stücke auszuwählen, da dabei nicht nur fachliche Aspekte zu berücksichtigen waren. Da ich bei eigenen Mineralien immer voreingenommen bin, habe ich die möglichen Varianten vorher wiederholt meinen Sammlerfreunden geschickt, ich war auf jede Meinung gespannt.  Auch mein Sohn und meine Ehefrau haben die Fotos stundenlang gesichtet und als Laien nach Farbe und Form bewertet. Ich hätte wahrscheinlich mit anderen Fotos teilgenommen, das einzige Bild, bei dem alle Meinungen übereinstimmten, war das Foto mit Kapniker Realgar.

Die ausgewählten Mineralien habe ich 2-3 mal neu fotografiert , stets Einstellung und Beleuchtung variierend. Als Ergebnis waren schliesslich die 3 Fotos zustandegekommen, die ich beim Wettbewerb eingereicht habe. Ich war mir dessen bewusst, dass das Feld stark sein wird und dass ich den Wettbewerb mit professionellen Fotografen und millionenschwerem Gerät antreten muss. Deshalb habe ich das Einreichen der Fotos von Tag zu Tag verschoben und täglich die Fotos der übrigen Teilnehmer studiert. Vor Weihnachten habe ich dann die 3 Bilder hochgeladen und hoffe, dass ich – wenn schon kein Preis dabei abfällt – wenigstens die wahre Schönheit dieser paar Mineralien anderen zeigen konnte."

László Tóth

Rosasit von Vaskő/Rumänien, Sammlung: Gábor Koller, Bildbreite 4 mm

Szilvanit von Nagyág/Rumänien, Sammlung: László Tóth, Bildbreite 3 mm

Tóth László. Lapis fotópályázatra készített, de be nem küldött képek.

„Ásványgyűjtő révén megpróbáltam magyarországi ásványokkal nevezni a pályázaton. Több hetes kutatás és mikroszkópozás után már világossá vált számomra, sajnos esztétikus ásványokban kis hazánk nem bővelkedik. Szerettem volna egy ütős, mindenki számára gyönyörű darabbal pályázni. Koller Gábortól több órás válogatás után hoztam el egy tálca magyar és erdélyi anyagot fotózni. Nehéz volt a példányok kiválasztása, hiszen nem csak szakmai szemmel kellett választani. Mivel saját ásványaimmal elfogult vagyok a lehetséges pályázati anyagot gyűjtőtársaimnak többször átküldtem, kíváncsi voltam mindenki véleményére. Kisfiammal és feleségemmel órákig néztük a képeket, laikusként a színek és a formák alapján választottak. Igazából én más képekkel indultam volna, az egyetlen, amiben mindenki egyetértett az a realgár volt Kapnikról. A kiválasztott ásványokat 2-3 alkalommal újrafotóztam, mindig változtatva a beállításon és a világításon. Ennek eredménye lett az a 3 kép, amivel végül is indultam a pályázaton. Tudtam, hogy erős lesz a mezőny, mivel hivatásos ásványfotósokkal és több milliós felszerelésekkel kell megmérkőznöm. Toltam, halogattam a feltöltést, és naponta nézegettem mások fotóit. Karácsony előtt töltöttem fel a 3 képet és remélem, ha díjat nem is kapok, meg tudtam mutatni ennek a pár ásványnak a valódi szépségét minden érdeklődőnek.”
 (Tóth László)

Tóth László gyönyörű képeit mi, Magyarországi ásvány barátok már a Geomániáról és a Monstone oldalairól jól ismerhetjük.
Azt a tökéletességre való törekvést nagyon sok profi fotós megirigyelhetné,  amit ő kiad a kezei közül.
Én személy szerint nagyon örültem neki, hogy egy ilyen profi fotós is beadott Magyarországról hazai ásványképet is. Ezek után nem lepődnék meg, ha állandó munkatársként a Lapis is kérne a munkáiból.
László képei a Facebook-on is nagyon nagy sikert arattak, a késői beadás ellenére nagyon magas Like-ot kapott képeire. Komoly eséllyel pályázik munkájával a végső győzelemre. Ha nem nyer az bunda, természetesen ez tipikus hazai szemlélet, de neki tényleg nagy esélye van ezekkel a gyönyörű képekkel.
Én azt mondom jó nekünk, hogy van egy Tóth Lászlónk, sok sikert kívánunk neki.
/ásványok nyomában/

Rosasit-Vaskő-Románia, Koller Gábor gyűjteménye. Képszélesség 4mm.

Szilvanit-Nagyág-Románia, Tóth László gyűjteménye. Képszélesség 3mm.

Egy kicsit más , de benne voltunk a TV-ben

http://tv2.hu/aktiv/video/aktiv-2012-02-03-3-resz-2