Többször jártam már a környéken, de általában csak a Rákóczi út melletti patakokat fürkésztük át.
Most egy tipp után járva felkerestem a mellette lévő Vas-hegyet. Egész keresgélésem alatt mintha nyomot követtem volna, mert mindig voltak szép kövek egy-kettő kiemelt helyre téve, vagy kettétört érdekességeket belülről nézhettem meg.Így ha valahol megszakadt a nyom elég volt vissza menni az előző helyre és a szerintem, vagyis a másik keresgélő fejével gondolkozva, merre mehetett tovább. Mert ugye van egy rossz szokásom, hogy nem szeretek ásni, miért is ha más kiássa helyettem nem de? Övé a szebb, jobb, nekem bőven megfelel a szép kis törmelék. Úgyis kezd a lakásunk kiállító teremmé átalakulni, még szerencse, hogy a nejem nem dob ki vele. No de ugyis erős szelektáláson megy át az egész anyag.
 |
| Első ilyen nyomok egyike |
|
 |
| Itt is a fa tövében össze volt gyűjtve egy kis adag érdekesség. |
|
 |
| Néha azért kicsit kapirgáltam én is, |
|
 |
| Míg a fő lelőhelyet ahol mélyebb árkot is lehetett találni. |
|
 |
| Azért itt a kemény kőzetből ennyi (kb.1,5m mély )árkot kiásni, az nem semmi lehetett. |
|
 |
| Természetessen itt is volt bőven mazsolázni való. |
|
 |
| Tisztítás után már otthon, ilyen szép zöldes kalcedont még nem láttam. |
Nézzük a zsákmányt!
 |
| Csupa butyka az egész, nagyi egyszerűen azt mondta ezekre a kövekre, hogy ezekért ő le se hajolt volna |
|
 |
| és neki állt a csirkét leperzselni. |
|
A képek magukért beszélnek.
Folytatás következik a Zemplénből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése