Amit megfigyeltem, ezek az opálok ha perlites alapkőzeten vannak nagyon vesztik a nedvességüket és kezdenek töredezni, míg a különállóak nagyon sokáig egyben maradnak. |
Óriás mézopál, perlites anyakőzeten |
érdekesek a különböző színű opálok találkozása egy kőzeten, a baloldali szinte fehér és halvány sárga, a kép felsőrészén pedig a feketébe menő mézopál. |
Ezek a kövek egyszerűen még a helybéli embereket se hagyják hidegen, itt a Hegyközben az embereknek a kövek csak kövek, annyira sok és széles ásványpaletta van a környéken, hogy nekik ez különösebb értékeket a mindennapjaikban nem jelent.Megállnak egy pillanatra ha egy érdekesebbet találnak de csak botjukkal megbökdösik, mint a kocsma melletti árokba borult részeg embert, hogy él-e még, de lehajolni már nem éri meg nekik, az csak egy kő. Kő meg van bőven ezen a környéken.
Hallottam egy bányászról aki minden nap amikor véget ért a műszakja, egy darab követ mindig hazahozott a bányából, a többiek nevetve kérdezték tőle , mit kezdesz te ezzel az egy kővel?
Ez az akkor még fiatalember az évek során egy házra való műszakot nyomott le a bányában, csupa saját kiválasztású egyedi kövekkel. Íme az ellen példa, hogy azért van egykét ember aki igenis értékeli a köveket. Aki nem hiszi járjon utána ez a ház Hollóházán áll, kérdezze a helybélieket.Egyébként a hegyközi házak túlnyomó része nem téglákból , vagy vályogból épült, hanem a hegyekből gyűjtött kövekből.
Ez a kis bevezető azért volt fontos, hogy megértsék a Telkibányai mézopál már régebben is érdemes volt a helybélieknek arra, hogy lehajoljanak érte. Ósva-patak völgye a 70-es évek végétől szigorúan védetté vált , így csak az eső által kimosott és a védet határtól lejjebb lehet esetleg még ma is kisebb darabokat a patakból halászni.
De a hegyközi házak büszke díszei is voltak már régebbi időkben is a különböző opál fajták, már aki lehajolt érte.