Füstkvarcok, hegyikristályok, kalcedonok a Zemplénből

szép, sötét füstkvarc

kvarc

Nyíri, patak meder

Gordonbérci és Kánya-hegyi leletek

Gordonbérci "butykás"

Nyíriből egy öreg simsonnal ugortunk át a szomszédos Kánya-hegyre megnézni mit ügyködtek az utóbbi időben a Strahlerek, ehhez azt fűzném hozzá, amit már több ásványos oldalon is lehet olvasni:
Ha valaki kimegy ásványt gyűjteni, azt az időt is vegye számításba amivel ismét vissza tudja temetni a horpáját, ha nem csak gyűjtöget. Így nem lenne ellenkezés a helybéliekkel, meg a természetvédőkkel. Én legalábbis mindig vissza temetem ha ások is.Ásásról szó se lehet, mert ez idáig a legnehezebb kézi fegyverem e célból az ásványos kalapácsom volt.
 Érdekes megfigyelés, hogy mind Nyíriben, mind a Kánya-hegyen a meddőben lehetett, tehát mindig mások után, nem túl mélyen(max 0,5m) találni szép ásványokat.

Először a Gordon-bérc esett útba, itt találtunk kisebb, de sajnos csak sérült hegyi kristályokat, irány tovább.
Utunkat  a Nyíri mellett lévő, a helybéliek bányavölgynek nevezik, folytattuk A Köves-hegy oldalában 2 beomlott bányabejáratot és nagy dzsindzsás harc után a meddőjét találtuk meg. Itt az uralkodó sárga tufán kívül zöldes kvarcokat, érces foltokat találtunk.
Na itt elég volt a kutakodásból, átmentünk a Kánya-hegyre, úttalan utakon pöfögött a kis Simson, míg az utolsó métereket gyalog tettük meg. Itt elég leletet lehet csak a földről is összeszedni, de mi megnéztük a Strahlerek ügyködését. Azon tűnődtem, hogy ezeket a köveket hajdanán a bányászok kegyetlenül szét veregették az arany és más nemesfémek bányászásakor, Mesics Gáborék szerint ez a Magdolna táró meddője, valami szellőztető lehetett?.

Egy kis adalék:
Nejem hajdanán a füzérradványi Illit-bányában dolgozott (mint könyvelő) az akkori igazgató Pallai Zsolt volt akinek volt egy jó-régi bányatérképe,   ez alapján kijelölte ki (Kánya-hegy déli aljában) az erdőben azt a kb.. 20 méter sugarú kört ahol a bánya bejárata lehetséges.  Feleségem akkoriban inkább a gombákat kereste szívesen ezért fogott Ő is egy szép botot és kapargálta a faleveleket,  egyszer csak--- a bot kicsit becsúszott a levelek alá,...aztán még csúszott ahogy nyomta.... és szólt az ott levő tapasztalt , igazi-bányászoknak (Polecskó Lászlónak és Kiss Lászlónak) hogy ott a lyuknál "húz" a levegő!   Fotó is készült.   Talán még valahol megtaláljuk.  Egy kúszásnyi lyukat ástak és karbidlámpával szó szerint bekúsztak a bányába.... aztán az elmondása szerint kitárult a világ a föld alatt,  kézi vésővel vésett járatokat és aknákat, termeket találtak. De beljebb már nem mentek mert kellő felszerelés hiányában ez veszélyes lett volna.  Később persze....
 Aztán a bánya-bejárót kiásták-lapátolták és készítettek egy ácsolatot, hogy biztonságosan lezárható legyen.
Az ő leírása szerint ez lehetett a Magdolna táró rég beomlott helye.

Hegyi kristály, de eléggé gyanús az alapkő lilás színe miatt, hogy ez régebben ametiszt lehetett, csak az idő és a hő hatására kifakulhatott. Egyébként teljesen tiszta áttetsző kristályok, kicsi vasas?göthites?

Sajnos két három helyen nem tökéletes, de egyik legszebb példányom.